Parisian Pierrot II. bronze limestone 93x34x32cm 2010


       Kalmár János szobrászművész hosszú évtizedek óta kizárólagosan plasztikai problémákat felvető, a térbe helyezett tömeg, a térbe illesztett forma létezésmódjával és hatásvilágával, a test-más, a szobrászati tárgy alakításával foglalatoskodó alkotó. Ez a művész – aki lassan harmincöt éve jelentkezik munkáival a kortárs magyar művészetben és a nemzetközi művészeti porondon – egyáltalán nem, vagy csak elvétve, mintegy véletlenszerűen készít monumentumokat, mellékesen teljesít megrendeléseket: nem avatja alkalmazottá mestersége fogásait, nem hajt fejet kívánalmaknak, nem teljesít mások által megfogalmazott programokat.
       A Kalmár-mű: az eleven szellemiséggel, a gondolattal áthatott különös forma, a metaforikus magasságokba emelt, az emlékszerűségekben hol szétfoszló, hol kikristályosodó valóság-hivatkozás. De mindig új minőség, mindig új gondolat izgalmas, feszült, ismeretlen formavilágban testet öltő plasztikai vetülete. A plasztikai Kalmár-kompozíció a költőiségek kényszerének engedelmeskedő test-redukció: a felesleget, a részleteket nemcsak a felületről lehántó, hanem a szerkezetből, a konstrukcióból is száműző, a lényegre koncentráló, a lényegit kiemelő, a szűkszavúságok, a lecsupaszítottságok kifejezése. Kalmár János művei tulajdonképpen a szobrászat klasszikus tradícióival összecsengő alkotások:
e művészeti ág tárgya és hivatása ugyanis eredetileg legelsősorban az emberi alak megformálása, illetve megjelenítése, a megjelenítés általi átlényegítése volt. A klasszikummal teremt kapcsolatot a tárgyszerűség, a térbe helyezés mivolta és a kivitelezés: a bronzba öntött anyagi objektivizáció is.

Wehner Tibor