Image 1426

Drabik szobrai rétegesen alakulnak - úgy jönnek létre, akár a természeti formák. Szobrainak, rajzainak rendszere mintha önmagát építené. Szobrai mintha nem létrehozójuké, hanem önmaguk gondolatai lennének. Függetlenül élnek, s önmagukat állítják. Rajzain esszenciálisan jelenik meg a munkáira általában jellemző líraiság.

Munkáinál tartalom és forma nem különül el. Nem lehet különválasztani az állítást az állítás mikéntjétől, okától és szándékától. Drabik újra és újra arra tesz kísérletet, hogy előhozzon valamit, ami mélyen a tudatunk alatt van. Olyasvalamit tesz formába, ami valójában megfogalmazhatatlan. Munkái a szó eredeti értelmében szimbólumok.

Valaminek a lényegiségét mutatják önmaguk, mint teljességből letört darab által, s ezzel jelenlevővé tesznek valamit, ami nem kimondható. Szobrai mintha nem létrehozójuké, hanem önmaguk gondolatai lennének. Függetlenül élnek, s önmagukat állítják. Mintha mindig is itt álltak volna – kortalanok. Nincs élettörténetük, nincs emlékezetük, és nem is felejtenek. Metszetszerű mindentudásukkal állnak, és újabb metszeteket hasítanak a jelenbe.

ArtNet.hu