monumentmask2 

Erős Apolka újszerű egyedi stílusban alkotó szobrászművész. Munkái nem csak lenyűgözők, de önálló mondanivalóval rendelkező alkotások. A művei a szívben születnek, melyek gondolattá formálódnak, a kéz által a papíron kirajzolódnak, mielőtt a szoborban testet öltenének.

   A művész így vall munkásságáról: „Mindaz , ami egy szoborban benne van, az maga az életem, azokkal együtt, akik részesei ennek a létnek. Nem vagyok magányos harcos típus és vak karrierista sem. Olyan alkotó embernek vallom magam, aki tradicionális értelemben vett szobrokat hoz létre, téri, formai problémákat boncolgat úgy, hogy ennek a létöröm szintű tevékenységnek a XXI. század elején értelme legyen.

   A szobrok Őszinték, személyiséggel bírnak, karakterek, portrék. Tartályformát vettek fel, ami visszautal a benső én töltődő-túlcsorduló, kiáradó-apadó voltára, mindarra, ami a képmás, mint portré mögött van.

   Amikor valaki közel engedi magához a szobrokat, amikor mint egy gyerek rá mer csodálkozni a formákra, felfedez bennük valamit vagy valakit, nevet rajtuk vagy éppen saját magán az asszociáció miatt. Értelme lesz a szobornak, hiszen aki ránéz, magába is néz. A váratlan esemény előhívta spontán reakciók, szamárvezetők magunk felfedezésére.”

   2008-tól a tartályszobrokkal párhuzamosan készíti foszlányszerűen megformált, töredezett hatású az emberi test részeit kiemelő bronz-plasztikáit, melyek végső formáját szegecseléssel és forrasztással adja meg.

   Mint azt Wehner Tibor oly pontosan megfogalmazta:“ Apolka szobrai révén a létezés titokzatossága és abszurditása  az esendőséggel árnyalt, megsérthetetlennek ítélt emberi méltóság burkában ölt testet”

A fiatal szobrásznő, munkásságát a szakmai kuratórium javaslatára 2013-ban Munkácsy Mihály díjjal ismerték el.