mataattila 2 

Először Mata Attila a rozsdamentes acélszobrainak létrehozásakor tette meg azt a lépést, amelyet a faszobrai készítésekor megtapasztalt csapolások, kiegészítések tanulságaképpen a nyitott mű felé megtett: darabokból tetszés szerint összeállítható szobrokat engedett ki keze alól. Eleinte az öntés megvalósíthatósága érdekében találkozott ennek lehetőségével, illetve a fáról fémre áttéréssel egy időben a farészekkel kiegészített fémszobor kapcsán a minimalista elemekből fölépülő mű egyetlen igaz megoldásának fordított hátat.

   Alkotói módszeréhez jóval közelebb kerültünk ezáltal a tette által. A terek – amik egymást csak „kiszorítani” képesek – ebben az erőktől vezérelt egymásba alakulásukban sosem megjósolhatóak, mivé lesznek, elég, ha tüzetesen figyelünk, egyáltalán mi adott. Így keletkezik egy szobor képzete az alkotó tudatában, s amint vázlatokon keresztül még mindig hihető a kétdimenziós, immár külső kép, az még egyáltalán nem biztos záloga a kész szobornak. Hiszen az idő és az élet zajlása, mint ésszerű fogódzó, a készülő háromdimenziós objektum esetében is számtalan folytatási lehetőséget, ezer irányú igaz megoldást fog nyújtani.

 

Paksi Endre Lehel
művészeti vezető,

G13 Galéria